A fogathajtásról

Nem egyszer elhangzik az, hogy, a fogathajtás valójából a lovas sportok operettje.

Az utóbbi évtizedekben a lovas sport legújabb és legfiatalabb ágaként folyamatos fejlődésen, változáson megy át. Tudni kell róla, hogy csak igényes felkészítési és kiképzési módszerek gyakorlati és elméleti tudással lehet eredményesnek lenni úgy a hazai, mint a nemzetközi megmérettetéseken. Úgy a kezdő, mint a haladó fogathajtó sportolók elméleti tudnivalókat több forrásból is kaphatnak, de az egyik legfontosabb a Pettko-Szandtner Tibor „Magyar kocsizás” című könyve. Szinte egyfajta házi olvasmányként kezelhetik a fogathajtók az utóbbi időszakban megjelent „Fogathajtás” című könyvet Váci Ernőtől, valamint a „Fogat lovak kiképzése-idomítása” című könyvet Molnár Jánostól.

Az igazi fogathajtónak tisztában kell lennie a különböző fogatolási módszerekkel, a versenyre való felkészítés fontosságával, a különböző szerszámok és kocsik ismeretével.

A fogathajtás szakemberei szerint nem beszélhetünk arról, hogy egy pár hónap alatt egy kezdő fogathajtóból egy magas eredményszintet elérő fogathajtó tud lenni. Ehhez több éves munkára van szükség valamint tudni kell azt is, hogy a lovak és a sportolók olyan közös párost kell alkossanak, amely a csapat önismeretét és teljesítő képességét közel száz százalékig előre tudja vetíteni.

Különböző versenyszámok teszik szebbé és érdekesebbé a fogathajtást: a díjhajtás az a fajta próba, amely csak igazán jól kiképzett lovakkal, jól felkészült sportolóval nyerhető meg, a maraton hajtás próbája a fent említetteken kívül még a magas fokú kondíciót is megköveteli, míg az akadályhajtás a látványon és a szépségen kívül egy tökéletes fogat, ló és sportoló harmóniát is megkövetel.